A házunk- egy rusztikus Itáliában

Gyere nézz szét a házunk táján!  Ami talján. Vagyis olasz. Egy tipikus venetoi parasztház.

20160614_170638

Hogyan keveredtem Olaszországba? Hát úgy, hogy elmentem Írországba.:)

Néha mosolygunk ezen a férjemmel: miféle  cikormányos vargabötű kellett íródjon a sorsunk könyvében ahhoz, hogy mi, egy olasz és egy magyar Dublinban találjunk egymásra. Ráadásul úgy, hogy egymás nyelvét nem beszéljük és angolul is alig. Köztudott, hogy a szerelem vak. Hozzáteszem ezek szerint süketnéma is.:)

6 év távkapcsolat és ide-oda sodródás után összeházasodtunk. Anyósomnak még most, csaknem 10 év távlatából is felmegy a vérnyomása a gondolatra. Szerinte  – és az olasz közvélemény szerint – nem lehet úgy összeházasodni, hogy egyik félnek sincs biztos munkája, nem vettek lakást és nincs semmi félretett pénzük. Ráadásul egy külföldivel! (És akkor még nem is tudtam milyen sztereotípia az olaszok fejében a “ragazza del Est” – a keleteurópai lány )

Mi meg úgy gondoltuk elég jó ok, hogy szeretjük egymást és együtt képzeljük az életünket, akárhogyan alakul is.

Ahogy azt drága öreg Böske néném mondta volt: “Ha Isten nyulat adott, bokrot is ad hozzá.”:) És lám: a sors úgy hozta, hogy nemsokra rá az olaszom a testvérével közösen örökölt egy házat. Egy gyönyörű, több mint 200 éves, tornácos parasztházat. Ezt:

DSCN3607
Eredeti állapot

A ház az 1700-as évek végén épült- tehát minden abszolút kézzel készült rajta. Minden egyes tégla, tetőcserép, gerenda, ablak, még az utolsó szög is…Ezt fantasztikusnak találom!

Azonnal beleszerettem! Ti nem tettétek volna?

Mi persze nem az 1700-as, hanem a háború utáni évek állapotát kaptuk meg, de igazából nem sok volt a változás. Egyszerű paraszti élet: minden szobára jutott egy testvér a családjával. Vécé az udvaron, fűtés nuku, a konyhában egy nagy nyitott tűzhely, meszelt falak, istálló, szénapadlás, terményraktár, pince, tornác.

Tornác eredeti állapotában
Tornác eredeti állapotában

Sajnos a bútorokból, használati eszközökből nem maradt szinte semmi: a ház félévszázada üresen állt, a tető beszakadt, a falak bedőltek, néhány helyiségben a borostyán mellett már fák is nőttek és amit nem vittek/loptak el az tönkrement.

A régi konyha a tűzhely hűlt helyével
A régi konyha a tűzhely hűlt helyével
Beszakadt tető
Beszakadt tető

Mikor  másfél év felújítás után végre beköltöztünk a házba, legszívesebben üresen hagytam volna az egészet.

Meg voltam ám illetődve, hogy pont én, Viki Barcikáról lettem felelős ennek az évszázadokon átnyúló sztorinak a folytatásáért. A ház gyönyörű volt egyébként üresen: lévén a terek nem túl nagyok és a plafon alacsony az üresség csak jót tett neki. Imádtam elnyújtózni a frissen letett, még illatozó tölgypadlón és bámulni, hogy milyen arcok, formák alakulnak a fagerendákon a görcsök által.

Aztán rövid egymásutánban érkeztek a gyerekek. Nem volt többé elterülés és bámészkodás.:) A lakberendezés kérdése is másodlagos kérdéssé vált a kicsik mellett: berendezkedtük innen-onnan örökölt és IKEÁ-s cuccokkal. ( Az IKEA itt Olaszban abszolút a populáris a kategória, az olcsó, nem túl jóminőségű de legalább jól mutató bútorok kategóriája.)

Nem tartozom egyébként azok közé, akik valaha is a rusztikus életről álmodtak. Nekem annál jobb volt minél nagyobb a nyüzsgés, egy tetőteraszos lakás egy nagyváros központjában, ezt neveztem volna álmaim lakhelyének.

Aztán idesodort az élet. Láttam főnixként újjáéledni ezt a házat. Az otthonunkat, ahol minden, ami régi meséket rejt, és minden ami új, az a mi választásunk, a mi kezünk munkája. Egy életreszóló projekt, örök inspiráció. (ha más nem, a 20 évre szóló kölcsön miatt :D)

Ide születtek a gyerekeim. És amikor a 3 évesem nem tud már mit kitalálni és a kérdésre, hogy miért nyafog, durcásan azt mondja: “Nem akarok szép házat! Csúnya házat akarok, nekem a csúnya házak tetszenek! ” – akkor tudom, hogy jó úton járok.:)

Fiúk szénabálával
Fiúk szénabálával

Mivel a srácok ovisok lettek, végre tudok  a lakberendezésre és a barkácsolásra is koncentrálni.

Az alapkoncepció az, hogy tiszteletben tartsuk a ház szellemét, történetét.

Ezért arra törekszem, hogy:

  • Amennyire csak lehetséges természetes anyagokat használjunk: fa, fém, kő, tégla, üveg, textilek.
  • Kerüljük  a kamut: vagy legyen tényleg régi, vagy legyen modern, hanyagoljuk az ál-rusztikust, az  “úgy néz ki mintha régi lenne” tipusú dolgokat. Itt természetesen nem a barkácsolt dolgokra gondolok, hanem a boltban kaphatókra.
  • Az esztétikum mellett fontos, hogy a nem túl tágas tér legyen funkcionális.

Ha érdekel hogyan csinálom, kérlek kövess a blogon!

Köszönöm, ha megosztod.

Salva

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s